2018. jan 18.

Innovációval vissza a gyökerekhez

írta: Labor Café Blog
Innovációval vissza a gyökerekhez

img_5274.JPG

 

" (...) ha aszerint cselekszünk, amit az erkölcsi képességeink diktálnak, akkor szükségszerűen az emberiség boldogságát előmozdító, leghatékonyabb ezközt alkalmazzuk."

/Adam Smith, közgazdász, filozófus - Theory of Moral Sentiments, 1759/

 A Labor Caféval kapcsolatban számos kérdés felmerülhet azoknan, akik a gazdaságra úgy tekintenek, mint valamire, aminek profitja pénzben realizálódik valakinek a bankszámláján.

A gazdaság a XXI. századra -bár nem feltétlenül akarjuk észrevenni-, megváltozott. Mások a munkaerőpiac igényei, mást várnak el a fogyasztók egy cégtől, mint korábban, ennek megfelelően folyamatosan megújulnak és ezer félék a kínált szolgáltatások. 

Fokozatosan elindult egy folyamat, mely mostanra bekúszott hétköznapjainkba, amiben a fogyasztó számos feladatot maga vesz át a szolgáltatás során. Felhasználói jelszavunkkal bejelentkezve megadjuk az óraállást, kinyomtatjuk magunknak a neten rendelt koncerjegyet, vagy a beszállókártyát és elmegyünk egy pikpak pontra átvenni a csomagunkat. Úgy érezzük, emberközelibb, kényelmesebb lett a világ, de közben költségeket takarítunk meg egy-egy szolgáltatónak azza, hogy elvégezzük egy munkatárs munkáját.

A gazdaság tehát észrevétlenül átalakult a hétköznapi fogyasztás szintjén is, nem csak az átláthatatlan banki, tőzsdei monetáris folyamatokban. A változás, melyben sokkal nagyobb szerepet kap az önállóság és a személyes felelősség, itt van. Egy álláskeresőnek ezernyi dologhoz kell értenie, nem elég, ha az adott állás betöltéséhez szükséges szakmai végzettséggel rendelkezik, de egyéb kompetenciáknak is birtokában kell lennie. Értsen a számítógépes programokhoz, tudjon idegennyelveket, vezessen autót, tudjon döntéseket hozni, értse a munkaköréhez kapcsolódó folyamatokat, legyen önálló. És vállalja a felelősséget.

A gazdaság megváltozásával, a közösségi bizniszek is szárnyra kaptak. Nyomtassam ki magamnak a repjegyet? Foglaljak magamnak nyaralást? OK, megcsinálom, de akkor másnak is. És beindultak a tudásmegosztáson alapuló startupok, amiknek alapját az képezi, hogy valaki kettővel előtted jár, van tapasztalata valamiről, de nem tartja meg magának, amit tud, hanem megosztja veled és akár másokkal is. Nyilván nem teljesen ingyen -gyakran még akár úgy is-, de lényegesen olcsóbban, mint egy profitéhes nagyvállalat.

Az önállóság együtt jár a személyes felelősséggel is. A felelősséget pedig fel kell tudni vállalni, ami nem egyszerű.

A Labor Café projekt elkezdésével a Tabulapláza Alapítvány azt kezdte el a gyakorlatban, szemléletesen - és elég kockázatosan, ami azt illeti- bemutatni, hogy hogyan működik az egyéni felelősségre, vagyis az összeadódott sok-sok egyéni felelősségre alapozva egy "vállalkozás". Ez a vállalkozás jelen esetben nem a társadalmunk egésze, "csak" egy közösségi kávézó. A közösségi vállalkozások egyre sokszínűbb palettáján a Labor Café, becsületkasszájával, nyitottságával és organikus szerveződésével egy különleges színfolt. Ha valaki ide látogat és részt vesz a Labor működtetésében adományával, vagy önkéntes munkájával, -vagy nem-, azzal részévé válik a felelősségmegosztásnak. Ez lefordítva Laborra annyit tesz, hogy úgy döntök, használom a Labor Café nyújtotta lehetőségeket, kávézom egyet, fénymásolok, használom a wifit és aztán elpakolok magam után és hozzájárulásommal viszonzom, amit kaptam. Mindezt lefordítva "hagyományos" szolgáltató-fogyasztó viszonyra: igyekszem biztosítani hozzájárulásommal, hogy a szolgáltatást legközelebb is igénybevehessem.

A Labor Café projekt célja, hogy azt a hiányzó láncszemet beépítse a fejekbe, melyet a hétköznapok során hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni: döntéseink hatással vannak minden folyamatra, vagyis felelősséggel kell döntenünk.

"(...) az emberi természet tökéletességét az jelenti, ha többet törődünk másokkal és kevesebbet magunkkal, ha féken tartjuk saját önzésünket és gyakoroljuk a jóindulatot."

/Adam Smith, közgazdász, filozófus - Theory of Moral Sentiments, 1759/

Miért is kezdtük el, mi nekünk ebben a haszon, mit akarunk mi itt eladni és miért éri meg ezzel foglalkozni nekünk? A válasz egyszerű: ez az egyetlen, aminek van értelme. Mindig is ennek volt értelme, csak elfeledtették velünk azok a folyamatok, amik oda vezettek, ahol most tart a világ. Nem figyeltünk oda eléggé és máris belecsúsztunk abba a hibába, hogy azért élünk, hogy dolgozhassunk és azért dolgozunk, hogy élhessünk. Nem figyeltünk kicsit egymásra és magunkra sem és tessék, megszűnt a munkahelye ennek, beomlott a vállalkozása annak, leépítés lesz a mi munkahelyünkön is. Mi lesz így velünk és mi lesz a gyerekeinkkel? Sötéten hangzik igaz? 

A Labor Café projekttel nem egy hippy vonalat akarunk kiépíteni, meg üveggyöngyökkel fizetni, és rávenni másokat is erre a habókos tengés-lengésre az elvont, füstölőszagú saruban lépkedő filozófia gyakorlására. A projekt racionális alapokon nyugszik és nagyonis konkrét célokkal jött létre. Pusztán arról van szó, hogy olyan szokatlan ha valaki előre, magán túl és rendszerben gondolkodik, hogy az  átlagos szemlélő azt hiheti, az illető megbuggyant, vagy minimum van valami burkolt hátsó szándéka. Általában azok, akik így gondolkodnak, egy ilyen hosszú posztot biztosan nem olvasnak el idáig. Pacsi, ha Te igen.

A lényeg az, hogy a Labor Café azokra a gazdaságban végbemenő változásokra próbálja felkészíteni a jövő nemzedéket, ahol a munkavállalótól azt várják el, hogy a célok ismeretében önállóan haladjon, saját döntéseket hozzon. Vagy azt várják el, hogy ne gondolkodjon, csak hajtsa végre, amit utasításba adtak. Arra a társadalomra készítjük fel a fiatalokat, ahol ha csak sodródsz, rossz helyen kötsz ki. Egészen konkrétan azt szeretnénk megmutatni a jövő generációnak, hogy tudatos döntések sora az élet, melyek egymásutánja eldöntheti, hogy kiállsz a sorból és vezeted a többieket, vagy beállsz a sorba és követed a többieket. Egyik sem jobb, vagy rosszabb út, ha közben egy boldog, kiteljeljesedett életet élhet az ember. A Labor Caféban az az innováció, ami teljesen természetes kellene legyen és amely réges rég még a mindennapok része volt. Ez pedig az egymásra figyelés, a személyes felelősség vállalása, az önzetlenség. Mindaz, amitől illeszkedik egy egyén részként az egészhez, amitől a belső és a külső világ is teljesebb lehet. A tudatos döntések, a személyes felelősség és a mások felé fordított figyelem az innovációnk.

És hogy jön ehhez a kávézás, egy becsületkasszás kávézóban?

"(...)veszélyes dolog megkérdőjelezhetetlenül hinni abban, hogy a piac képes életünket megszervezni; és ami a legfontosabb, hogy az élet nagy részének értékét nem lehet és nem is érdemes anyagiakban kifejezni. Ha ezt megtesszük, magunkat is árucikké változtatjuk."

/Charles Handy - A második görbe 2015/

A társadalmunk egésze nagyon hasonlít egy kávézóhoz, amit sokan "üzemeltetnek és birtokolnak" együtt és egyszerre. Vannak dolgok, amik elfogynak, vannak dolgok, amikből felhalmozódik egy csomó, vannak gondok azokkal, akik nem dobnak be a közösbe semmit, csak használják mindazt, ami a közé. Ilyenkor dönteni kell, hogy mi legyen. Van, hogy elromlik valami, amit meg kéne javítani, elfogy a pénz, csökken a szolgáltatások színvonala, nincs fejlődés és fejlesztés, mindenki csak úgy "elvan". Ilyenkor is dönteni kell, hogy mi legyen. De mindezekről a problémákról csak az tud, aki jól informált, mert részese a folyamatoknak. Csak az tudja, hogy lehetne jobb is, akinek igényei, gondolatai, önálló ötletei vannak, melyekért felelősséget képes vállalni és amelyeket képes és hajlandó véghezvinni. A Labor Café projekttel az igényt alakítjuk ki először. Az önállóságra és a közösségi részvételre való igényt azzal, hogy helyzeteket teremtünk, melyek aktív részvételt kívánnak: Szerettél volna mézes teát inni, de elfogyott a méz? Ó? Van valami ötleted, hogyan szerezhetnénk?

És hogy ez számunkra miért fontos, miért éri ez meg nekünk, mi ebből a hasznunk?

"Te magad légy a változás, amit a világban látni akarsz!"

/Mahatma Gandhi jogász, politikus 1869-1948/

Ki ne hallotta volna sóhajtozni az idősebb generációt, hogy "ezek a mai fiatalok". Ki ne bosszankodott volna a bedugott fülű, kijelzőre meredt tekintetű, leterhelt és érdektelen kamaszokon. Aki nem mondja ki hangosan soha, az is érzi a szívében legbelül, hogy valami gáz van. A Labor Café felvállalta azt a meggyőződést, hogy az a bizonyos baj nem a gyerekekkel van. A Labor Café projekt gazdái felelősséget éreznek és nem nézik végig tétlenül, hogy a gyerekeink információk rabjai és a munkaerőpiac robot-rabszolgái legyenek. A Labor Café felvállalta, hogy visszazökkenti abba a kerékvágásba az agyakat, amiben nem csak egyszemélyes gondolatok, hanem közösségben és rendszerben gondolkodás, egymás iránti felelősségérzet és tudatos döntések sora van. Kérdés még benned, hogy mi ebből a hasznunk, miért éri ez meg nekünk és miért fontos ez? 

Hisszük, hogy a helyzet nem reménytelen, de tudjuk, hogy rengeteg a munka.

Működik-e a kávézó? Nélküled eggyel nehezebben.

Vedd ki belőle a részed és tedd hozzá a magadét!

 

 

 

 

 

Szólj hozzá