Nagyon fura időszakot élünk meg a Labor Café házatáján. Miközben épp elmúlik egy év, közeledik a tél, mi kivirágzásról álmodunk és efelé igyekszünk. Bár mondhatnám, hogy robogunk, de az igazság az, hogy a hatalmas terveinket most épp bizonytalan, biztonságos terepet kereső lábakon cipeljük.

Új, gyünyörű, végre méltó helyen és miliőben várjuk, hogy megteljen élettel a közösségi tér. Mit várjuk! Dolgozunk rajta, hogy megteljen. De nagyon frusztráló az érzés, hogy miközben a közösséget toborozzuk, szemünk előtt kell lebegnie a társadalmi távolság frissen bevezetett fogalmának, ami mindennel szembe megy, amire mi eddig építkeztünk. Eltűntek a diákok, nem mehetünk be az iskolákba, kevesebb az önkéntes, macerásabb minden a kényszerű óvatosság miatt. Pedig nélkületek ennek semmi értelme.

A mi felhatalmazásunk arra, hogy bármit is cselekedhessünk, Tőletek van, így ha Ti nem vagytok velünk, nos, akkor minek is vagyunk mi egyáltalán?

A nappalok rövidebbek, a szürkeség bekuckózik a mindennapokba és nekünk ezt a szürkeséget kell megtörnünk, hiszen nekünk miközben a természet téli álomra készül, épp kinyílni és kivirágozni kell. 

A Labor Café hatodik évét kezdte meg idén ősszel, ami azt bizonyítja, fontosak vagyunk Nektek, fontosak vagyunk egymásnak, VAN közösség a városban, ami moccan egy közös ügyért.

A téli kikelet Veletek jön el. 

Csatlakozzatok hozzánk! Legyetek önkénteseink, legyetek vendégeink! Térjetek be a Laborba!