A Tabulapláza Alapítvány 24 óra vers az idén nagyon speciálisan valósult meg. A járvány közösségünket az online térbe szorította. Olyan eufórikus élmény számunkra ez a nap, az elmúlt évek hagyománya okán, hogy januárban az elsők között rögzítettük azt eseménynaptárunkba. Ahogy közeledett a napja, egyre kétségesebbé vált, hogy megrendezhetjük-e egyáltalán. Mikor biztossá vált, hogy bezárunk és hogy a közösségeink helyett otthonunk magányaiba kényszerüünk, egyre biztosabb volt számunkra, hogy meg KELL rendezni ezt a programot. Csak az eszköz, a technikai háttér volt kérdéses, a szándék adott volt.

Ebben a posztban nem veregetjük meg a saját vállunkat a sikeres programért, és a beszámolót is egy önkéntesünkre bízzuk, aki az előkészítésben, a megvalósításban is benne volt és nézőként is figyelemmel követte a 24 óra eseményeit.

 Ebben a posztban csak megköszönjük a közreműködést annak a nyolc önkéntesünknek, akik szavaltak, rajzoltak, szerveztek és szerkesztettek a huszonnégy órában! Nagyon köszönjük!
Köszönjük annak a 70!!!! embernek, aki videóval, verssel, írással, rajzzal csatlakoztak a versmaratonunkhoz. Köszönjük! Nagyon köszönjük!

Hálásan köszönjük a türelmet és a megértést azoknak, akiknek verse nem hangzott el technikai okokból! Őket sem felejtjük el, hamarosan csokorba szerdjük a lemaradtakat is. Hálásan köszönjük, hogy írtak, forgattak, küldtek anyagot!

Még tart bennünk az eufória. Hamarosan összefoglalóval jelentkezünk.

Addig is álljon itt egy soha nem publikált kép egy soha ki nem sorsolt ajándékról, melyet Vaskó Anci készített.

A 24 óra vers emléktárgya, az okos papíróra, melyet a közönség által legjobbnak ítélt videó készítőjének akartunk odaadni. Nem akartuk megversenyeztetni ezeket a remek videókat, így a tárgy csak egy szuper emlék marad, ami felkerül a Labor polcára.