Hülyén hangzik igaz? Pedig ez van. Egy évben egyszer mindenkire “rájön”, hogy adni kéne valamit. Ha másért nem, hát azért, mert egész egyszerűen nem tud az ember úgy elmenni bevásárolni, hogy ne ütközne bele azokba, akik gyűjtenek valakinek valamit. Kicsit talán már bosszantó is, számolgatva a saját forintkáinkat, ami kell a halászlére, meg a 23. barbira, hogy még valaki akad, akiről gondoskodni kell. Hát igen. Ennek van szezonja.

Jónak lenni, jótékonykodni -nem szeretem ezt a szót, mert arról szól, aki ad, nem a tettről- szóval adni mindig kell. Nem a lelkiismeretünk miatt, hanem mert semmink nincs, amiből egy keveset ne nélkülözhetnénk, ha tárgyakról van szó. Nem arról van szó, hogy még egyet vegyél azon felül, ami a kosaradban van, hanem arról, hogy gondold át, nézz a kosárba és lásd meg azt, amire valójában nincs is szükséged! Na ahelyett vegyél valakinek valamit, ami végre nem valaki levetett holmija, valami, ami valakinek már egyszer nem kellett, hanem csak az övé, először az övé. Egy kesztyű, egy sapka, egy szép és nem divatjamúlt ruhadarab, ami neki talán még soha nem volt. Egy olyat, ami neked bármikor lehet, amikor a rossz kedvedet vásárlással javítod. Vegyél ahelyett a cucc helyett egy tésztaszószt és egy tésztát és legyen valakinek egy meleg vacsorája, egy családnak, akinek gyakran nem jut, ahelyett, ami igazán nem is olyan fontos neked. A szekrény és a kuka helyett töltsd fel a szíved azzal az örömmel, amit az jelent, ha valaki miattad mosolyolyog.

Akkor, mikor szezonja van. Mert mindig szezonja van.

***

Adományodat behozhatod a Labor Caféba és segítünk eljuttatni annak, aki a legjobban örülne neki.

Köszönjük a nevében is!

Ad