Csapatunkba folyamatosan toborozzuk azokat a szakembereket, akik ötleteikkel, tudásukkal gazdagítani tudják a Labort. Ma Monika bemutatkozását osztjuk meg, akit a sors irányított hozzánk, és akivel első látásra egy húron pendül a Labor minden gondolata. Fantasztikus tapasztalatait nem tartja meg magának, projekteket indít a Laborban azért, hogy sokakat gazdagíthasson vele. Nagyon izgatottan várjuk és boldogok vagyunk, hogy csapatunkban köszönthetjük!

Fogadjátok szeretettel!

***

Sziasztok Mindenki!

Kokkonen Mónika vagyok. Nyíregyházi, egykori Zrínyis diák. 10 évig Finnországban éltem. Januárban költöztem haza családommal, elvileg ideiglenesen jöttünk, de április 9-én eldöntöttük, hogy maradunk. Férjem, Jyri (Jüri) finn és most tanulgat magyarul. 6 éves kisfiam, Totti kétnyelvű, most először jár magyar óvodába.

Magyar-finn szakon végeztem a Debreceni Egyetemen 2002-ben, majd a pedagógia intézetben kezdtem el dolgozni. Többször szerveztem tanulmányutakat iskolaigazgatóknak Finnországba, mert a finn oktatási rendszer kiválóan jó minőségű. Az egyik ilyen utamon ismertem meg Jyrit.

Finnországban, 2007 óta főként projektekkel foglalkoztam. Nemzetközi ügyek koordinátoraként is dolgoztam, valamint az utóbbi években felnőttképzési területen volt alkalmam elhelyezkedni: a helyi főiskolán végeztem a diákok karriertanácsadását és koordináltam a szabadegyetem működését. Nagyon szerettem az összes munkámat.

De hogy kerültem én kapcsolatba a Laborral?
Kicsit visszamegyek az időben. 2013-ban, amikor nemzetközi ügyek aktivátoraként dolgoztam, részfeladatommá vált finn vidéki fiatalok aktiválása nemzetközi működések iránt. Találtam ehhez nagyszerű önkénteseket, akikkel elkezdtünk toborozni ifiket, akiket érdekelne nemzetközi csere. Találtunk végül 9 tinit, akikkel elkezdtük a munkát. Mind a 9 fiatalnak volt lehetősége részt venni csoportosan 2 európai falusi fesztiválon, mindössze 3 feladatuk volt: (1) megszervezni az utazást, (2) a fesztiválon megjelenni egy standdal, ahol árulni valamilyen terméket, és (3) megismerkedni a helyi vidéki fiatalokkal. Arra számítottunk, hogy a fiatalokban, miután személyes barátságokat kötnek külföldi kortársaikkal, felébred a vágy a további együttműködésekre. Hát így is lett!

A fiatalok hamar kikutatták, hogyan tudnák új, külföldi cimboráikat meghívni Finnországba: belevágtak egy saját Erasmus-projektbe: 30.000 eurót nyertek a Recycling Roadshow nevű pályázatra, amelyen 10-10 fiatal vett részt Magyarországról, Spanyolországból és Szlovákiából. A Roadshow több díjat is nyert és a Finn Oktatási Hivatal is felfigyelt rá. A tinik, persze közben fiatal felnőtteké cseperedve, ezután annyira rákaptak ennek az ízére, hogy azóta szinte futószalagon gyártják a projekteket. Már sok országot bejártak. 2016-ban alapítottunk közösen egy egyesületet is Launch Pad Finland néven, így most már van lehetőség szponzorokat szerezni és akár foglalkoztatni is fiatalokat: már két fiatal is kapott fizetett projektmenedzseri feladatot, ami persze óriási lehetőség egy pályakezdőnek.

Na, de hogy végre a lényegre térjek... 2016-ban egy helyi vállalkozó, a népszerű Cafe Mokka tulajdonosa megkeresett minket, hogy lenne-e kedvünk üzemeltetni, az egyik kihasználatlan kis kávé shopját a helyi mini-plaza helyiségében. Hát, gyerekek, nem kellett kétszer kérdezni, bár fogalmunk sem volt, mibe vágunk bele. Csapatunk lelkes tagja, brit származású Chloe mindjárt előállt, hogy az ő szülővárosában Coventry-ben létezik a Cafe Tots közösségi kávézó és hub., amit még maga a brit királynő is kitüntetett. Így vágtunk hát bele a Pop Up Kajaani Yhdessä Community Cafe and Hub megvalósításába, ami eddig a legszebb, leghálásabb, legtanulságosabb és legfáradságosabb projekt volt, amiben rész vettem. 14 lelkes önkéntestársammal, 20 szponzorral, rengeteg partnerrel megvalósítottunk valamit, amire felfigyelt az egész város és térség, sőt nemzetközi rajongótábora is lett a helynek és a csapatnak. A pop-up egy hónapra szólt, a további folytatás igényelt volna egy masszívabb anyagi erőforrást, hiszen csak a helység bérleti díja 2000 euró lett volna havonta, aminek az adományokból való összeszedése meghaladta volna erőinket, hiszen mindenkinek megvolt a főállású tevékenysége, suli, munka stb.

Szóval, amikor idén január elején lapozgattam a Facebook-ot, hogy miújság van Nyíregyházán - 10 év kiesés ugyanis elég sok, elhitetitek - az első, ami felbukkant a hírfolyamomban a LABOR! Akkorát dobbant a szívem, hogy magam is meglepődtem. Belém nyilalt a mi kávézó-projektünk minden kínja és öröme, kudarca és sikere, a verejték, a boldogságkönnyek, a lelkes csapat, a sok-sok áldozat, a együtt egy cél érdekében mozdulás. Hamar megismertem a helyet és Évát és a többieket és rögtön úgy éreztem, itthon vagyok.

Persze, hiányzik a Launch Pad, a sokszínű lelkes kis csapat, akikkel azért továbbra is együtt munkálkodunk. Hogy min? Hát nem nehéz kitalálni: hogy eljöjjenek Nyíregyházára! Már szövődik több ötlet is és a pályázati források is célkeresztben vannak. Tehát itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy ha közületek érdekelne valakit hallani bővebben pl. a Launch Pad -projektinkubátorok működéséről, vagy szívesen menne Finnországba akár önkéntesnek, akár főiskolára tanulni, akkor tőlem lehet kérdezni. Holnap külföldre utazok tíz napra egy tréningre, de utána megtaláltok a Laborban vagy itt ebben a csoportban.

Ezen kívül fogok tartani a Laborban CV-klinikát, LinkedIn-workshopot fiataloknak, illetve szívesen mesélek a finn oktatási rendszer titkairól , módszertanokról pedagógus hátterű laborosoknak, ha van rá érdeklődés.

Itt egy videó a mi kis kávézónkról, még mindig meghatódva nézem újra. A Launch Pad Finland -ról itt olvashattok (www.launchpadfinland.com).

Remélem, hamarosan találkozunk személyesen is. További szép vasárnapot mindenkinek!

Szeretettel
Móni