Közösséget építeni mitagadás rohadt nehéz. Másokat is bevonni, de nem bevonódni nagyon, olyan, mint bulit szervezni és nem bulizni, mert a házigazdának józannak kell maradni. Vagy nem is! Olyan, mint az ideiglenes befogadó az állatotthonban. Nálad van, szereted, eteted, itatod a kutyust/cicust, vigyázol rá, aztán jön valaki, aki befogadja és örülnöd kell, miközben megszakad a szíved. Nem, ez sem jó hasonlat.

Közösséget építeni elmondhatatlanul nehéz, semmihez nem hasonlítható mutatvány. Olyan, mintha egy forgatókönyvíró-rendező élőben nyomatna egy naponta jelentkező sorozatot, amiben maga is szerepel és ami félig improvizációkra épül.  Az ő dolga, hogy a cselekmény szálai az előre kitalált sztori felé  haladjanak akkor is, ha valaki egy improvizációval látszólag borít mindent. Élő egyenes adásban kell blazírt pofával hozni a karaktert és közben kettővel előre végiggondolni, hogy bakker akkor most hogy fogunk visszakecmeregni az eredeti scripthez.

Nem bevonódni nem jelenti azt, hogy nem vagy csapatjátékos, vagy feljebb állsz a ranglétrán. Nem -túlságosan- bevonódva tenni az ügyért csak azt jelenti, hogy pontosan tudod, mi a cél, és az indulataid, érzelmi hullámaid színpadon kívül hagyásával haladsz, terelgetve, segítve ugyan ezen az úton a közösséget is. Te vagy nekik a fix pont, a bója, a mentőöv, a kapaszkodó, hívd ahogy akarad, a lényeg, hogy nem láthatják meg, hogyha egy kicsit te is elvesztél. Soha, de soha nem láthatja meg senki, hogy összezavarodtál, mert borul az egész.

Vagy igen? Igen is kell a dráma a showhoz? Kell a feszültség, amitől haladunk egyre előrébb és előrébb és amitől formálódnak a karakterek? Kell, hogy látható legyen, hogy nem vagyunk robotok? Vagy csak a pozitív érzelmek kellenek a sztoriba, az indulat, az ellentét az nem lehet a többfunkciós rendező-forgatókönyvíró-szereplő sajátja? Ő egy professzionális vezető, aki nem inoghat meg soha? Ő egy hős, aki nem hibázik?

Lehet valaki bevonódás nélkül része egy csapatnak? Lehet az érzelmek hullámzása nélkül alakítani egy közösséget? Kell egyáltalán? Ha kivonjuk a személyes érzelmeket, akkor ez az egész nem csak egy öncélú "projekt" a valódi közösség helyett? A következetesség egyenlő az érzéketlenséggel, ha közösségépítésről van szó? Kivonódni nem nagyobb gáz, mint bevonódni?

Aki szervezett már közösséget, volt vezetője egy csoportnak, ami egy közös ügyért tényked, tudja, hogy kivonódni lehetetlen, bevonódni szinte elkerülhetetlen. Ha a vezető maga sem kívülálló és a cél, mely felé a közösséget terelgeti, számára is fontos, csak rengeteg önfegyelemmel képes nem bevonódni túlságosan.Tudni, érezni kell mindenkinek, hogy együtt húzzák a szekeret, senki nem lazsálhat, mert a cél közös, mégis meg kell maradni annak a játékosnak (vezetőnek), akinek a szeme mindig a célon lebeg. Szórakozás, sírás, vita, öröm, buli és konfliktus közben is tudja, honnan hová halad az út.

Túlzottan bevonódni annyit tesz, hogy a mellékszálak, játszmák szintjén elkószálnak gondolataink és érzelmeink olyan irányba, melyek az ügyhöz nem tesznek hozzá semmit. Fölösleges körök, melyeknek megfutása nem feltétlenül hiba, de egy vezető részéről luxus, mert időt és energiát von el. Túlzottan bevonódni annyit tesz, mint következetlennek lenni és hagyni, hogy ezek a felesleges körök adják a fő irány. De vajon képes-e valaki, aki ember, aki egy közösség tagja, nem "csak" vezetője, folyton következetes lenni és nem elragadtatni magát semmin?

Közösséget építeni elmondhatatlanul nehéz, semmihez nem hasonlítható mutatvány, mely tele van személyes vívódásokkal. Aggódni, mikor senki nem látja, kidühöngeni magunkat, mikor senki sem látja, vívódni, agyalni a megoldásokon, míg senki sem látja, majd visszatérni egy optimista lendülettel, ami soha - de tényleg soha- nem lehet póz.

Nem lehet valódi közösséget építeni érzelmek nélkül és következetesség nélkül sem. Bár csinálom egy ideje, nem sikerült belőni az egészséges arányt, mert valószínűleg nincs is tuti recept. Szó nélkül hagyni, ami nem szolgálja, vagy akadályozza a cél elérését, az következetlenség és felelőtlenség. Érzelmek nélkül követni a következetesség és felelősség diktálta utat öncélú. Róka fogta csuka. De az igaz csapda mégsem ez.

A csapda az, ha az egész számodra a legfontosabb.

Közösséget építeni elmondhatatlanul nehéz, semmihez sem hasonlítható mutatvány. Egy hőstett, ami szívás. Vagy egy szívás, ami hőstett. Mikor melyik.