Nem, nem lehet bezárni. 
Miért?

Amiért az első verzión kívül, melyet a korábbiakban említettem, egész egyszerűen nincs másik opció. Mármint abban az esetben, ha valóban azok akarunk lenni, amire "szerződtünk", vagyis adománykávézó, nyitott, közösségi, tér. Nem belvárosi klub, vagy kávézó, kereskedelmi egység megszűrt közönséggel, hanem egy olyan mintaprojekt, mely azt vizsgálja, képes-e egy közösség összefogni és fenntartani egy belvárosi, mindenki számára nyitott, szabad és valódi közösséget tömörítő adománykávézót.

Nos ha happy endet vártál a hosszúra nyúlt írás csattanójaként, el kell hogy keserítselek, mert nincs. De ez nem jelenti azt, hogy nem is lehet. Ha azt vártad, hogy keserves sajnálkozások közepette arról fogunk beszámolni, hogy miért nem megy ez nekünk, "sajnos ennyi volt a Labor Café projekt, holnaptól kész, vége, nincs értelme, ez a közösség menthetetlen", akkor is ki kell, hogy ábrándítsalak, mert ez sem igaz. Nem zárunk be.

Miért nem, amikor tök veszteséges az egész, 110 ember öt nap alatt egy rongyos húszezrest képes összeadni, miközben éppen ugyanennyit kávézik el egy héten és tízszer ennyibe kerül hónapról-hónapra pusztán az, hogy van ez a hely? Azért nem zárhat be, mert ez nem egy hely, hanem egy szemléletmód.

Ez egy mozgalom, egy hosszú távú változás alapja és előszele, egy központ, ahol egy csomó dolog összeér, ahol egy csomó dolog elkezdődik és ahol néha véget is érnek dolgok. A Labor Café egyfajta origó, melytől egy közösség elemelkedik, melyhez visszatér, és mely mércéje egy minőségnek, amire szó sincs.

Azért nem zárhat be, mert ez egy módszer, ami segít a következő generáció számára természetessé tenni, ami a mostani felnőttektől még idegen. Annyira idegen, hogy hónapról-hónapra vissza kell térnünk egy azt bizonygató írással, hogy szükség van rá.

A Labor Café elsődleges célja, hogy a gyerekeink felnőttként már ne csak akkor legyenek képesek támogtni valamit, ha KELL, mert baj van, kell, mert mondták. A cél, hogy nekik már gyakorlat legyen, ami számunkra, talán számodra is kedves olvasó, csak egy a megszokott normáktól, a rossz beidegződésektől nehezen érthető elmélet.

A Labor Café a fizikai térben jelent meg a világ számára, de nem csak ott létezik. Bennünk, akik létrehoztuk és mindazokban, akik napról-napra nem csak látogatják, de támogatják is, bennünk van. Egyszerre gondolat és érzelem, egyszerre kérdés és megoldás, egyszerre privát és közös. Nem zárhatjuk be, ami bennünk van, nem hagyhatjuk, hogy végetérjen, mielőtt elkezdődne. 

Hogy mi lesz a vége, nem tudjuk. Befejezni mi, alkotók, egyedül nem tudjuk, de folytatni sem.
Csak abbahagyni tudjuk nélkületek.

A végére maradjon egy jótanács azoknak, akik a folytatásra szavaznak:
"Mindig légy egy kicsit nagylelkűbb a szükségesnél!"

Egy pedig azoknak, akik szerint nincs értelme tovább:
"Az ablakod üvegről sem veszel tudomást, míg el nem törik."