A Labor Café unásig ismételt szlogenje, hogy ez egy kísérlet. Kísérlet, aminek keretében módunk van megvizsgálni, hogy bármely korosztályban, bármely társadalmi csoportban élő egyén, hogyan viszonyul ahhoz, ha kaphatna ingyen is valamit, de adakozhat is, ha úgy tetszik. Vajon megérti-e, hogy csak akkor lesz lehetősége ingyen csokihoz jutni legközelebb is, ha most mégsem veszi el ingyen, hanem ad valamennyit a közösbe. 

Kísérlet arra, hogy vajon megértjük-e, ez az egész nem egy bolondos alapítvány bolondos pénzpazarlása, mert a civilek mindig hülyeségekre költik a pénzt ahelyett, hogy az egészségügy, meg a szegények..., hanem ez egy nagyon komoly kutatás. Egy kutatás, amiből konkrétan és számokkal kimutathatóan megmutatkozik, milyen szociális érzékenységgel vagyunk felvértezve –vagy nem-, tudunk-e rendszerben és összefüggésekben gondolkodni, megtaláljuk-e ebben a lehetőségben a magunk életére vonatkoztatható előnyöket, képesek vagyunk-e kreatívan használni egy teret és hogy mennyit és mit vagyunk képesek áldozni azért, hogy egy az életünkre pozitív hatást gyakoroló jó ügy életben tudjon maradni.

Fotó: tumblr.com

• Vajon ez a kezdeményezés túl lép-e azon a szinten, hogy az emberek a bezárása után keseregve mondják, hogy mindig be akartak menni, csak valahogy nem volt rá idő?
• Vajon megtelik-e élettel alkohol, éjszakázás és hangos zene nélkül is? Vagy a közösség ledegradálja és pár hónap után kocsma lesz belőle?
• Vajon elrettenti a látogatókat a visszatéréstől, hogy beszélgetést kezdeményezzünk, és egy csomót kérdezzünk?
• Vajon elbizonytalanodnak és kényelmetlenül érzik majd magukat attól, hogy nem ugrál körülöttük a kegyeiket kereső pincér, hanem azt csinálnak, amit akarnak? 
• Vajon kellemetlenebb érzés maguknak eldönteni, mit és mennyit adományoznak, vagy az a vissszatetszőbb, ha egy alapítvány megmondja mennyit kér valamiért cserébe?
• Gyanakvással vagy érdeklődéssel telve lépnek be először? Vajon megértik és tovább is adják, amit megtanulnak az egészből? Tanulnak egyáltalán valamit belőle?

Fotó: caferpg.tumblr.com

Ez egy komoly kutatás, aminek végén nagyon konkrétan kirajzolódik, hogy kicsinyesek, pesszimisták és fásultak vagyunk, ahogyan az eddigi statisztikák mutatják, vagy a lokális kis közösségek képesek fordítani a sztereotípiákon? 

Vagy az egész egyszerűen kutatásostól-mindenestől elhal, mert nem veszi észre senki, hogy nyitva van?

 Kíváncsian várjuk az eredményt. Dolgozunk rajta, hogy megértse mindenki, miért kezdtünk hozzá, miért fontos és hogyan működik. Addig is, fontos, hogy vedd ki belőle a részed és tedd hozzá a magadét!