Azt álmodtam, hogy csináltam egy zártkörű táncolós bulit. Ebben semmi különös. Aztán azt álmodtam, hogy idegenek is bejöttek táncolni az utcáról. Ez sem különös, volt már rá példa. Aztán véget ért a buli, de senki nem akart hazamenni, mert jól érezte magát. Ez sem extrém, számtalanszor előfordult már. Aztán elkezdtem a tömegnek szónokolni, hogy nyújtsa fel a kezét, aki vállalkozó, és ha jól érezte magát a bulinkon, támogassa a Helyi Húsz program keretében a Labor Café projektet. Ez furcsa, de érthető, mert minden nap ezt csinálom. Aztán ébredezni kezdtem, mert pisilnem kellett, ez is mindennapos sokunknál. De az, hogy álmomban győzködöm az ébredező énemet, hogy OK, mindjárt felkelhetsz pisilni, csak had fejezzem be a szónoklást, mert ők tutira támogatni fognak, látom, hogy jó emberek... na az, az már szenvedély és megszállottság, ami lehet, hogy fura, de ez van. Szerelmes vagyok a projektembe. Sajnos nem tudtam meg, hogy hányukat sikerült meggyőznöm, mert felébredtem, de remélem, majd a valóság kielégíti a kíváncsiságomat, hiszen annyi jófej vállalkozó vesz körül és olyan sokukkal buliztam is már együtt. Már csak a meggyőző szónoklat hiányzik, a támogató nyilatkozatokat dalolva aláíró vállalkozók és kész az egész álom!