Mi volt az első gondolatod, mikor hallottál a kezdeményezésünkről?

 

Talán az, hogy maga az ötlet jó, de túl naivak és romantikusak vagytok, ha azt hiszitek, hogy Nyíregyházán ez a nélkül működhet, hogy hetente egyszer ki ne rabolnának titeket. Persze, ettől függetlenül még a hivatalos nyitás előtt ott álltam a kis jegyzetfüzetemmel és ceruzámmal a pult előtt, néztem az üres teret és a pucér falakat, és azt éreztem, hogy életemben legalább egyszer szeretnék olyan bizakodó, egyben magabiztos lenni, mint azok, akik belevágtak ebbe az egész adománykávézó-közösségi tér dologba.

Szoktál-e jótékonykodni, adományozni, ha igen hogyan?

 

Ha ezt kérdezik tőlem, mindig az jut eszembe, hogy ha rávágom, hogy igen, akkor elvész az egész jótékonykodásnak a lényege. Persze, a propagandára szükség van, biztosan sokak szemét nyitott már fel egy jól megírt szlogen, de ha az adakozás nem jön külső hatás nélkül, megette a fene az egészet. Amikor csóró tini voltam, pénz híján mosollyal, jó szóval, cipekedéssel, helyátadással próbáltam segíteni. Most, hogy már megtehetem, gyakrabban nyitom ki a pénztárcámat, de jól megnézem, hogy kinek és miért adok. Az otthontalanoknak néha nagyobb szükségük van egy sálra vagy egy pár kesztyűre, mint kétszáz forintra, akkor is, ha először elküldenek a cuccal a büdös francba. Mindenféle adománykávézóknak is van, hogy jobban jön két guriga slópapír, mint egy százas. Na ugye.

 

Milyen tapasztalataid, benyomásaid voltak a Laborról, mikor nálunk jártál?

 

Szeretek hozzátok járni, jó a kávé, nyugi van, lehet beszélgetni, olvasni, játszani, osztálytalálkozni és szülinapozni. Mindenki megtalálja a számítását a Laborban.

Megváltoztatta-e első gondolataidat az első benyomásod, mikor nálunk jártál?

 

Meg. Néhány hónap alatt bebizonyosodott, hogy az első megérzésem abszolút téves volt: működhet anélkül, hogy többet vennének ki belőle, mint amennyit visznek, hoznak. Ehhez persze szükség volt a türelmetekre, hogy ezerszer is elmagyarázzátok, hogyan működik az adakozás, hogyan kell jól adni. A teret belaktátok, a falak sem pucérak már, és a nyíregyháziak is tanultak valamit, ami biztosan a hasznukra válik.

 

Hogyan mesélnél rólunk annak, aki még soha nem hallott a Laborról?

 

Ritkán mesélek a Laborról másoknak, de ha mégis, azt úton a kávézó felé szoktam. Egyszerűbb, ha mindenki maga tapasztalja meg, milyen az ország első adományokból fenntartott közösségi tere. Így legalább elhiszik.