A Labor Café egy csomó dolgot tűzött zászlajára létrejöttével, de valójában minden egyes célkitűzést egyetlen nagy cél elérése vezérel. Ez a nagy cél, bár triviálisan hangozhat, vagy túl magasztosan, de a boldog élet.

Egyetlen dolog miatt teremtettünk, bár hajlamosak vagyunk erről elfeledkezni, ez a valami pedig az, hogy boldog, kiteljesedett életet éljünk. És itt szemforgatva cöccöghet a kedves olvasó, hogy hagyjuk már a boldog életet, mikor annyi gondja van az embernek az életben, a csekkek, a munkahely. Ezek mellett hogy lehet boldognak lenni? A szomorú valóság az, hogy nem valami mellett kellene boldognak lennünk. Tele van elménk a saját gondjainkkal, így lemaradunk a saját boldogságunkról.

A Laborban sokat emlegetünk egy nyájas, huncut mosolyú bölcset, egy szent embert. Igen, megint a Dalai Lámával jövünk elő. Az Action for Happiness mozgalom patrónusa és aktivistája gondolataival sokat segít, hogy szemünk és szívünk az igazi értékek felé fordulhasson.

„Hogyan találhatok rá a valódi boldogságra és hogyan tarthatom fenn?”- hangzik a kérdés, melyet vagy magunkban, vagy hangosan, de valljuk be, mind feltettünk már legalább egyszer. A boldogság keresése miatt futunk bele szenvedélyes románcokba, ezért vásárolgat össze drága holmikat az ember és olyan is akad, aki ugyanezért a drogokhoz fordul.

A baj csak az, hogy mindezek pusztán pillanatnyi kielégülést jelenthetnek, de mi örökké vágyunk a boldogságra, így véget nem érő körforgás kezdődik, melyben keressük, megéljük, majd újra kutatjuk a pillanatnyi örömöket.

A Dalai Láma szerint létezik egy jobb útja annak, hogy rátaláljunk a hosszú távú, tartós boldogságra. A boldogságra, mely tartós és egyszerű is.

„Hiszem, hogy az együttérzés az egyike azoknak, melyeknek gyakorlásával azonnali tartós boldogságot érhetünk el. Nem azokról a rövidtávú kielégülésekről beszélek, mint a szex, a drogok, vagy a szerencsejáték -bár nem próbáltam őket-, hanem arról, ami valódi és tartós boldogságot eredményez és ami megmarad.”

A Dalai Láma szerint az együttérzés elengedhetetlen, hiszen az ember alapvetően társas lény:

„Mi, emberek, társas lények vagyunk. Mások együttműködésének eredményeként jöttünk a világra, és másoktól függ túlélésünk is. Akár tetszik, akár nem, alig van néhány pillanat, amikor nem profitálunk mások működéséből valamit. Ezért nem meglepő, hogy a boldogságunk nagy része, a másokkal való kapcsolatunk kontextusában merül fel.”

A Láma tovább megy és azt mondja, ha csak magunkra gondolunk, boldogtalanná tesszük saját magunkat:

„Ha csak magunkra gondolunk és elfeledkezünk másokról, az elménk csak egy kicsi területet foglal el a világból. Ebben a kicsike körzetben, bent magunkban, minden aprócska probléma hatalmasnak tűnik. De abban a pillanatban, ahogy nem csak magunkért aggódunk, rájövünk, hogy akárcsak mi, mindenki más is boldogságra vágyik, az elégedettséget keresi. Ezzel az együttérzéssel elménk kilép saját kicsi világából és megnő. Ezen a ponton saját problémáink, még a legnagyobbak sem lesznek igazán nagyok többé, jelentőségük csökken. Az eredmény? Nagy nyugalom. Tehát, aki csak magára gondol, csak saját boldogságára, az valójában boldogtalanná teszi saját magát. Szorongással és félelemmel van tele.”

A Dalai Láma korábban arról is beszélt, hogy nincs szükség mély filozófiára, ideológiákra a kedvesség és az együttérzés gyakorlásához:

„Elutasíthatunk vallásokat, ideológiákat, minden kapott bölcsességet. De nem utasíthatjuk el a szeretet és az együttérzés fontosságát… Ez az én igazi vallásom, egyszerű hitem. Ehhez nincs szükség egyházra vagy templomra, mecsetre, zsinagógára, nincs szükség bonyolult filozófiára, dogmára. A saját szívünk és elménk a templom, a tanítás az együttérzés. Szeretni másokat, tisztelni jogaikat és méltóságukat függetlenül attól, kik ők, mik ők. Végsősoron mindannyiunknak erre van szüksége.

Mindaddig, míg ezeket mindennapi életünkben gyakoroljuk, nem számít tanultak, vagy tanulatlanok vagyunk-e, Buddhában, Istenben hiszünk, vagy bármely más vallást követünk-e, vagy sem. Mindaddig, amíg együttérzés van bennünk mások iránt, míg felelősnek érezzük magunkat másokért is, nem kétséges, hogy boldogok leszünk.”

Társas lények vagyunk, a boldogságot keressük és megértettük a fenti szavakat. Ezek alapján talán könnyebben megérthető, miért kell nekünk a Labor Café. Kiléptünk saját elménk kicsike világából és ezekkel a gondolatokkal felfegyverkezve, működtetjük a Labor Cafét immár három éve mindannyiunkért felelősséget érezve.

Csatlakozz! Vedd ki belőle a részed és tedd hozzá a magadét!

Magadért.