Elég húzós kis hétvégén vagyunk túl, mire kis kávézónkban elérkezett a szombati Kocka klub addigra már túl voltunk egy lekvárpusztító palacsintaküldetésen és egy jó hangulatú nemzetközi önkéntes találkozón. 

Szeretem a palacsintát, szerintem nemre, vallási hovatartozásra és pártszimpátiára való tekintet nélkül még elég sokan vannak így. Csütörtök este legalábbis népes társaság jelent meg a kávézó teraszán és belső terében, hogy közös erővel vessünk véget a hűtőt uraló lekvár-diktatúrának. Szerencsére önkénteseink és a betérő vendégek sokat segítettek. A nehézséget csak az jelentette, hogy végül a palacsinta kevesebb volt, mint a lekvár, úgyhogy végül maradt lekvár egy következő "támadáshoz". De imádtam a sürgést - forgást, a gyerekzsivajt, a nyugodt szülőket és a palacsintát. 

Aztán jóllaktunk, édes volt az élet, de csak kicsit pihentünk, mert péntek este újabb esemény volt a Laborban. A Mustárházzal közös nemzetközi önkéntes estnek adtunk helyet, ami azt jelentette, hogy a Nyíregyházán tartózkodó külföldi önkéntesek vacsorával egybekötött bemutatkozást tartottak nálunk. Volt itt kérem olasz, orosz, japán, spanyol és magyar fiatal, építettük a hidakat, zenéltünk táncoltunk, megkóstoltuk a különböző égtájak konyháját és közben ismerkedtünk egymással. Soha rosszabb péntek estét!

Ezen sűrű gasztronómiai megpróbáltatások után jólesett a Kocka-klub teasüteménye, majd jött egy esküvő. De ez már egy másik történet...