„Néztem, néztem a két szép szemét és arra gondoltam: ő az én édesanyám. A gyönyörűséges anyám, aki a pocakjában hordozott, aki évekig nevelt. Voltak pillanatok, amikor nehéz volt vele kijönnöm, de akkor is tudtam: csak jót akar nekem. Megóvni mindentől, és utat mutatni.

Most pedig állok és csodálom őt, mi mindenre képes, egyszerre, mindig, minden időben. Felnézek rá! Ő a legtökéletesebb példája a kitartásnak, az őszinte szeretetnek, az önzetlen odaadásnak, a gondoskodásnak, és a sor végtelen, hiszen annyi mindent tanulhatunk tőle, ha nyitott szemmel járunk!

Ő az én édesanyám! Az örök kapocs, ami soha el nem szakad!”

 Számomra ezek a gondolatok fogantak meg, amikor először pillantottam meg Nyilas Sándor „Anyaság” elnevezésű alkotását.

Ha jártál már a Laborban, észrevehetted az asztalokon elhelyezett tárgyakat. Nos, ezek nem játékok, sem egy újabb asztali kiegészítők, és nem egészen tárgyak. Annál azért jóval többről van itt szó!

 Ha betérsz a Labor Caféba, megtekintheted Nyilas Sándor nano-tárlatait.

 Nyilas Sándor gyerekkora óta készít szobrokat, munkáira leginkább a karikatúra ábrázolás jellemző. Hiszen elmondása szerint „Ha látszik valami komolyság rajtuk, amin el lehet gondolkozni, az nem a véletlen műve.”

 Ugorj be egy kávéra, és közben mindenképpen élvezd azt a bűvöletet, amiket ezek a szobrok árasztanak magukból. Ja, és ne felejts el üzenetet hagyni a művész számára!